Ma már bárki találhat millió könyvet a tarotról. Lehet olvasni a lapok klasszikus jelentéseiről, fordított állásokról, szerelmi kirakásokról, spirituális rendszerekről, és valószínűleg még arról is, hogy melyik lap mit jelent, ha valaki kedden délután háromkor húzza ki. Éppen ezért sosem szerettem volna még egy olyan könyvet írni, amely egyszerűen felsorolja, hogy egy adott kártyának „ezt kell jelentenie”.
Amikor évekkel ezelőtt először írtam könyvet a tarotról, valójában ahhoz a paklihoz írtam, amely akkor a kezemben volt. Nekem ugyanis minden tarot másképpen beszél. Lehet ugyanaz a rendszer, ugyanazok az alapok, ugyanazok a nagy szimbólumok, mégis minden paklinak van saját hangja és saját energiája. Van, amelyik finoman közelít hozzád, van, amelyik szinte az arcodba mond valamit, amit nem különösebben szerettél volna hallani. És van olyan is, amelyik elsőre alig mond valamit, aztán hónapokkal később egyszer csak megérted, mit próbált mutatni.
Most, amikor újra elővettem a saját kártyáimat és elkezdtem újraírni őket, pontosan ezt éreztem. A lapok megváltoztak, mert én is megváltoztam. Más kérdéseket teszek fel, más dolgokat veszek észre, és van mögöttem tizenhat évnyi élet, amit nyilván nem lehet csak úgy félretenni. Emiatt ez a könyv sem lehet ugyanaz, amelyet akkor írtam volna.
Ez a tarot nagyjából akkor kezdett megszületni bennem, amikor a kisfiam megszületett. Abban az időben Kazanlár tanár úr azt mondta nekem, hogy amíg egy gyermek még kicsi, egy okos szülő óvatosan bánik bizonyos ezoterikus és spirituális gyakorlatokkal. Ez a gondolat sokáig velem maradt. Nem fordultam el a spiritualitástól. Meditáltam, jógáztam, jógát oktattam, légzőgyakorlatokat végeztem. Ezek mind megmaradtak az életemben. A tarot-val és bizonyos ezoterikus gyakorlatokkal viszont tudatosan visszafogottabb lettem. Egyszerűen nem szerettem volna olyan energiákat vagy tapasztalatokat behozni az otthonunkba, amelyekkel nem éreztem magam teljesen komfortosan. Ez az én személyes döntésem volt, és akkor helyesnek éreztem.
Közben eltelt tizenhat év. A fiam felnőtt, én is megváltoztam, és amikor újra komolyabban visszatértem ezekhez a lapokhoz, olyan érzés volt, mintha egy régi beszélgetést folytatnánk. Csak közben én is többet tudtam mondani.
Régen azt tanították, hogy vannak dolgok, amelyekről hallgatni kell. Egyes misztériumokat azért őriztek, mert titkosak voltak. Másokról azért nem beszéltek, mert úgy gondolták, egyszerűen nem lehet őket rendesen szavakba önteni. És lehet, hogy ebben van igazság. Vannak élmények, megérzések, furcsa egybeesések és olyan pillanatok, amelyeket előbb érzel, mint hogy értenéd őket.
Ma már engem inkább az érdekel, mi történik akkor, ha mégis megpróbálunk beszélni róluk.
Nem azért, mert minden furcsa élményből spirituális nagyigazságot akarok csinálni. Nem gondolom, hogy minden véletlen mögött üzenet van, vagy hogy mindenre ezoterikus magyarázat kell. Sokkal inkább az érdekel, amit az emberek ténylegesen átélnek, amikor tarot-hoz fordulnak. Mit vesznek észre? Mitől félnek? Mit ismételnek újra és újra? Mi az, amit szeretnének megérteni? Miért talál el egy kép rögtön valamit bennünk, miközben egy másik hónapokig semmit nem mond? És mi történik akkor, amikor egy lap olyan dolgot érint meg, amit már régóta érzünk, csak még nem tudtuk rendesen szavakba önteni?
Innen indul A Szerelem Nagy Tarotja.
Nem szeretném megmondani neked, hogy minden lapnak pontosan mit kell jelentenie. Inkább megmutatom, hogyan ismerem én ezeket a kártyákat, mit tanultam tőlük, hogyan változott a kapcsolatom velük, és mit látok bennük ma.
Beszélünk majd szerelemről, kötődésről, vágyról, félelemről, veszteségről, ismétlődő mintákról, intuícióról, pszichológiáról, spiritualitásról, és arról a sok furcsa pontról, ahol ezek a dolgok összeérnek.
És nem szeretném, ha ez a projekt csak a könyv lapjain élne. Mind a huszonkét Nagy Arkánum saját meditációt és saját zenét kap. Mert vannak dolgok, amelyekhez néha könnyebb közelebb kerülni egy képen, egy hangon, egy érzésen vagy pár perc csendben keresztül, mint úgy, hogy azonnal mindent megpróbálunk megmagyarázni.
Talán ezért maradt velünk a tarot ilyen sokáig.
Nem mindig válaszolja meg a kérdést. Néha egyszerűen csak megmutatja, miért tettük fel.